Kedves Vendégem!
Szeretettel köszöntöm honlapomon!
Az elmúlt időszakban mind többen fordultak hozzám spirituális fejlődésüket érintő kérdésekkel, ami arra inspirált, hogy létrehozzak egy ősi tanításokat közvetítő, élő honlapot. E honlap célja az, hogy segítséget nyújtson mindazoknak, akiknek kérdéseik vannak a spirituális tanításokkal vagy éppen saját útjukkal kapcsolatban, és a keresőt hozzásegítse belső békéje eléréséhez.
Természetesen itt sem tudok minden kérdésre választ adni, de mivel közel 20 éve tanítom az itt olvasható hagyományokat, összefoglalom a legnagyobb érdeklődésre számot tartó témákat.
A mai világban bizonyosan meglepő, de az itt következő oldalakon nem fog találni semmilyen új tanítást, csakis régieket, aminek a következő az oka:
Minden spirituális út célja, hogy az embert visszavezesse eredeti, tiszta, isteni létállapotába, vagyis: a szellembe. A szellem az ősi tanítások szerint az örökkévaló, minőségek és változások nélküli létezés. Az anyag ezzel szemben a változások világát képviseli. Az ősi tanítások – a hagyomány – kiemelkedő alakjai ebben a szellemi állapotban éltek és tanítottak. Ilyen tudatállapotban írták le, hogy az anyagban élő embernek mit kell tennie ahhoz, hogy a lehető legrövidebb és legbiztonságosabb úton kiemelkedjen az anyagból, és tudata visszatérjen eredeti, tiszta, megszabadult állapotába. Ezért a hagyomány nagy tanításai a szellemből születtek, s minőségük is szellemi. Ennél fogva igazak tértől, időtől és kultúrától függetlenül. A szellemi szintű létezés egyik ismérve a feltételek nélküliség: ha tehát bármilyen tanítás csak egy-egy kultúrának vagy egy-egy időszaknak szól, legyen bármilyen szép is, az nem szellemi, mert nem egyetemes, nem személyiség feletti.
Lehetőségeimhez képest ezért mindig igyekszem azokat a tanításokat közvetíteni, amelyek a szellemből születtek, és a minden ember szívében ott lakozó örök szellemhez szólnak. Ezért ezek a tanítások több ezer éve változatlanok, hiszen függetlenek az időtől és minden mástól, ami változó. Így oldalaimon az időn és a múlandóságon felül létező – több ezer éve ismert és követett – tanításokat szeretném tovább adni. Úgy vélem, erre nagyobb szükség van ma, ebben az időben lassan felőrlődő világban, mint bármikor valaha. Ma még tisztábban látszik, hogy a szamszára fogaskerekei közül csak a szellem útján van kijárat.
Ehhez a szellemi felemelkedéshez szeretnék útmutatókat, ajánlásokat, tanácsokat adni minden kedves Vendégemnek, aki megtisztelt bizalmával, és eljött hozzám.
Szeretettel köszöntöm honlapomon!
Az elmúlt időszakban mind többen fordultak hozzám spirituális fejlődésüket érintő kérdésekkel, ami arra inspirált, hogy létrehozzak egy ősi tanításokat közvetítő, élő honlapot. E honlap célja az, hogy segítséget nyújtson mindazoknak, akiknek kérdéseik vannak a spirituális tanításokkal vagy éppen saját útjukkal kapcsolatban, és a keresőt hozzásegítse belső békéje eléréséhez.
Természetesen itt sem tudok minden kérdésre választ adni, de mivel közel 20 éve tanítom az itt olvasható hagyományokat, összefoglalom a legnagyobb érdeklődésre számot tartó témákat.
A mai világban bizonyosan meglepő, de az itt következő oldalakon nem fog találni semmilyen új tanítást, csakis régieket, aminek a következő az oka:
Minden spirituális út célja, hogy az embert visszavezesse eredeti, tiszta, isteni létállapotába, vagyis: a szellembe. A szellem az ősi tanítások szerint az örökkévaló, minőségek és változások nélküli létezés. Az anyag ezzel szemben a változások világát képviseli. Az ősi tanítások – a hagyomány – kiemelkedő alakjai ebben a szellemi állapotban éltek és tanítottak. Ilyen tudatállapotban írták le, hogy az anyagban élő embernek mit kell tennie ahhoz, hogy a lehető legrövidebb és legbiztonságosabb úton kiemelkedjen az anyagból, és tudata visszatérjen eredeti, tiszta, megszabadult állapotába. Ezért a hagyomány nagy tanításai a szellemből születtek, s minőségük is szellemi. Ennél fogva igazak tértől, időtől és kultúrától függetlenül. A szellemi szintű létezés egyik ismérve a feltételek nélküliség: ha tehát bármilyen tanítás csak egy-egy kultúrának vagy egy-egy időszaknak szól, legyen bármilyen szép is, az nem szellemi, mert nem egyetemes, nem személyiség feletti.
Lehetőségeimhez képest ezért mindig igyekszem azokat a tanításokat közvetíteni, amelyek a szellemből születtek, és a minden ember szívében ott lakozó örök szellemhez szólnak. Ezért ezek a tanítások több ezer éve változatlanok, hiszen függetlenek az időtől és minden mástól, ami változó. Így oldalaimon az időn és a múlandóságon felül létező – több ezer éve ismert és követett – tanításokat szeretném tovább adni. Úgy vélem, erre nagyobb szükség van ma, ebben az időben lassan felőrlődő világban, mint bármikor valaha. Ma még tisztábban látszik, hogy a szamszára fogaskerekei közül csak a szellem útján van kijárat.
Ehhez a szellemi felemelkedéshez szeretnék útmutatókat, ajánlásokat, tanácsokat adni minden kedves Vendégemnek, aki megtisztelt bizalmával, és eljött hozzám.
Szeretettel:
Szabó Judit
Szabó Judit
"Az Ótestamentum régi zsidó férfijai, amikor az ihletett próféták prédikálásakor az Isten hirdetése
után megértették az Ő nagy dicsőségét, elhatározták magukat a szent és Neki tetsző élet
folytatására, és eme elragadtatásukban elröppent ajkukról a szó: 'Építsünk az Úrnak templomot!'
Meg is építették az Úr templomát, amely dacolt az idők enyészetével sok száz éven keresztül.
A további fejlődés folyamán szívük érzése és értelmük fölfogóképessége
tisztult, és eme tisztult érzelmeiket vitték az Úr templomába.
Mindig halad a fejlődés, s mire az idők beteljesedtek, amit a próféták és az Isten lelkétől ihletett látnokok megjövendöltek, megérkezett az Istennek kegyelme a Megváltó eljövetelével, aki megépítette az Úrnak örökké élő templomát, az üdvösség forrását a kegyelem által, amit lehozott az Atyától.
Sok idő múlt el azóta, és akik megértették a kijelentéseket az Úr földre szállásával, sorba építettek az Úrnak templomot, de kézzel csináltat, amely előbb-utóbb az enyészeté lett.
Most, amikor a második időszak itt van, és a megjósolt igék testet öltenek, az értelem teljesen kifejlett, elküldi az Úr a ti testvéreiteket, hogy hirdessék nektek a régi igazságokat, amelyeket az Úr hirdetett. Hirdessék az örök életet, a kegyelmet.
Elmúlik minden korszak, elmúlik ez is, de hogy a hallottak megmaradjanak és világosságot, melegséget sugározzanak a hitetlen világra, mi is azt mondjuk: 'építsetek az Úrnak templomot', de ne kézzel csináltat, mert nem lakik Ő abban, hanem a szívekben, az érzésekben; mert ez a templom örökéletű, mint a szellem maga.
Az élet forgatagában, amelybe hivatástok belesodor benneteket, teremtsetek magatok körül békét és szeretetet. A zúgolódó, békétlenkedő testvérbe vessétek el az Igét, amely őt sorsával és Istenével megbékélteti, lelkének indulatait megfékezi, és szívében a hála érzését ébreszti fel; béketűrő, szeretetteljes viselkedésetekkel adjatok példát az ember magas hivatásának betöltésére.
Építsétek az Úr templomát!
Ha utatok nyitott sírok, koporsók mellett visz el, ahol a szenvedő lélek a bánat alatt roskadozik s a reménytelenség súlya alatt összetört a szív, hintsetek vigaszt a bánatos lelkekbe. Nyissátok meg szívetek, lelketek tárházát, a kapott világosságot osszátok meg a bánatos lelkekkel. Ébresszétek fel az örök élet hitét és az Istenbe vetett bizodalmat, hogy a reménység virágai tudjanak kinyílni, és a viszontlátás boldog gondolataival távozzék a szenvedő lelkű ember attól a sírtól, mely csak a földi test anyagának ad helyet, de nem annak, kinek elvesztését siratja.
Mondjátok meg, bizonyítsátok be néki, hogy az élet a léleké, mert: 'Lélek az, amely megelevenít, a test nem használ semmit.' Az Úr beszédje lélek és élet; ott keressétek az életet, ahol az igazi hazája van, a lelkek honában, ahonnét jő minden élet: az Istennél. A vigasztalás szavai új hitet és új erőt adnak a szenvedő, bánatos lelkű embernek, amellyel könnyebben haladhat a földi élet rögös útjain.
Építsétek az Úrnak templomát!
Ha az élet megpróbáltatásai utolérnek, és szívedet átjárja a hétélű tőr, a marcangoló bánat; ha lelked ezer sebbel is van borítva, amit szeretteidnek a szellemhazába távozása, vagy a méltatlanul ért bántalom az emberek részéről vagy legszentebb érzelmeidben való csalódás üt rajta. Ha testi szenvedés vagy anyagi romlás ér; ha megaláztatást, gúnyt kell eltűrnöd hitedért, meggyőződésedért: ne lázongj, ne tombolj, ne essél kétségbe, hanem imádkozzál: 'Uram, legyen meg a te akaratod, mert nékem mindent javamra adsz, és lelkemnek hasznát keresed'.
Építsd fel az Úrnak templomát a saját szívedben, s vonulj ide, ha fájdalmaid tűrhetetleneknek látszanak, és téged lázongásra ingerelnek.
Ha az Úr téged földi javakkal, egészséggel, lelki boldogsággal ajándékozott meg e földi életben: oh, ne légy szűkkeblű, amikor a nyomort, a nélkülözést látod; ne húzódj félre a testi vagy lelki kínok meglátásától. Menj oda, segíts jó szívvel a szenvedőn, beszélj barátságosan, testvériesen a földön csúszó nyomorulttal; ne éreztesd vele, hogy te ki vagy, ne mutasd neki, hogy mi vagy, milyen a születésed, címed, rangod; adj annyit, amennyit jó szívvel adhatsz, amit nem bánsz meg később. Segíts a szűkölködő testvéreken minden feltűnés nélkül. Ne adj könyöradományt, hanem a szíved sugallatához és anyagi erődhöz mért segítséget, amiért nem vársz hálálkodást, sem magasztalást.
Keresd fel az Istenben bízó szegényeket, és segítségeddel légy a hitük megerősítője. Légy igazságos és elnéző, ha az Úr emberek fölé helyezett, ne büntess ok nélkül, ne vond meg senkitől a megérdemelt jutalmat vagy az őt megillető tiszteletet. Add meg mindenkinek a magáét, s amid ezen felül van, építs azon templomot az Úrnak a szívekben, ahonnan hálaimádságok szállnak fel Hozzá, és áldják az Ő nagy jóságát, amiért téged megteremtett.
Ha kimész a szabad természetbe és elmerengsz a gyönyörű csillagos égen vagy a virágok pompáján, a madarak énekén, a szellő lágy simogatásán, az örökké változó és mozgó életen: eszedbe jut az, aki mindezt teremtette és leborulsz, imádkozol. Lelki szemeid előtt megjelenik minden, ami volt, ami lesz, s minden egy nagy jelenné válik; lelked belemerül az érzelmek tiszta forrásába és úgy tetszik, mintha minden fűszál, minden virág, minden szín, illat és fény halk suttogásba fogna és mesélnének a nagy, a csodás természetről, amely őket a világra hozta, élteti és fejleszti.
Te megérted ezt, hisz te már az vagy, amivé minden lenni törekszik, öntudatos szellemlény, aki a teremtés koronája. A halk suttogás elnémul körülötted, a nagy csendben minden összeolvad és egy Istent dicsérő énekké, egy halk hozsannává válik, amit a te lelked küld föl a mindeneket teremtő Istenhez.
Építsétek az Úrnak templomát a szabad természetben és mindenhol, ahol élet van! Mert ott van Ő minden kis virágban, minden fűszálban. Minden Ő róla beszél, Őt hirdeti, magasztalja, csak meg kell érteni, csak fel kell fogni és a lelki fületekkel hallgatózni. Ha pedig megértitek Őt, az Ő akaratát cselekszitek, akkor felépül az Úrnak nagy temploma, amelyben örökkön örökké lakozik Ő. Amen.
A Névtelen Szellem közleményei I./1914 február 2.
Budapest, 1929
Mindig halad a fejlődés, s mire az idők beteljesedtek, amit a próféták és az Isten lelkétől ihletett látnokok megjövendöltek, megérkezett az Istennek kegyelme a Megváltó eljövetelével, aki megépítette az Úrnak örökké élő templomát, az üdvösség forrását a kegyelem által, amit lehozott az Atyától.
Sok idő múlt el azóta, és akik megértették a kijelentéseket az Úr földre szállásával, sorba építettek az Úrnak templomot, de kézzel csináltat, amely előbb-utóbb az enyészeté lett.
Most, amikor a második időszak itt van, és a megjósolt igék testet öltenek, az értelem teljesen kifejlett, elküldi az Úr a ti testvéreiteket, hogy hirdessék nektek a régi igazságokat, amelyeket az Úr hirdetett. Hirdessék az örök életet, a kegyelmet.
Elmúlik minden korszak, elmúlik ez is, de hogy a hallottak megmaradjanak és világosságot, melegséget sugározzanak a hitetlen világra, mi is azt mondjuk: 'építsetek az Úrnak templomot', de ne kézzel csináltat, mert nem lakik Ő abban, hanem a szívekben, az érzésekben; mert ez a templom örökéletű, mint a szellem maga.
Az élet forgatagában, amelybe hivatástok belesodor benneteket, teremtsetek magatok körül békét és szeretetet. A zúgolódó, békétlenkedő testvérbe vessétek el az Igét, amely őt sorsával és Istenével megbékélteti, lelkének indulatait megfékezi, és szívében a hála érzését ébreszti fel; béketűrő, szeretetteljes viselkedésetekkel adjatok példát az ember magas hivatásának betöltésére.
Építsétek az Úr templomát!
Ha utatok nyitott sírok, koporsók mellett visz el, ahol a szenvedő lélek a bánat alatt roskadozik s a reménytelenség súlya alatt összetört a szív, hintsetek vigaszt a bánatos lelkekbe. Nyissátok meg szívetek, lelketek tárházát, a kapott világosságot osszátok meg a bánatos lelkekkel. Ébresszétek fel az örök élet hitét és az Istenbe vetett bizodalmat, hogy a reménység virágai tudjanak kinyílni, és a viszontlátás boldog gondolataival távozzék a szenvedő lelkű ember attól a sírtól, mely csak a földi test anyagának ad helyet, de nem annak, kinek elvesztését siratja.
Mondjátok meg, bizonyítsátok be néki, hogy az élet a léleké, mert: 'Lélek az, amely megelevenít, a test nem használ semmit.' Az Úr beszédje lélek és élet; ott keressétek az életet, ahol az igazi hazája van, a lelkek honában, ahonnét jő minden élet: az Istennél. A vigasztalás szavai új hitet és új erőt adnak a szenvedő, bánatos lelkű embernek, amellyel könnyebben haladhat a földi élet rögös útjain.
Építsétek az Úrnak templomát!
Ha az élet megpróbáltatásai utolérnek, és szívedet átjárja a hétélű tőr, a marcangoló bánat; ha lelked ezer sebbel is van borítva, amit szeretteidnek a szellemhazába távozása, vagy a méltatlanul ért bántalom az emberek részéről vagy legszentebb érzelmeidben való csalódás üt rajta. Ha testi szenvedés vagy anyagi romlás ér; ha megaláztatást, gúnyt kell eltűrnöd hitedért, meggyőződésedért: ne lázongj, ne tombolj, ne essél kétségbe, hanem imádkozzál: 'Uram, legyen meg a te akaratod, mert nékem mindent javamra adsz, és lelkemnek hasznát keresed'.
Építsd fel az Úrnak templomát a saját szívedben, s vonulj ide, ha fájdalmaid tűrhetetleneknek látszanak, és téged lázongásra ingerelnek.
Ha az Úr téged földi javakkal, egészséggel, lelki boldogsággal ajándékozott meg e földi életben: oh, ne légy szűkkeblű, amikor a nyomort, a nélkülözést látod; ne húzódj félre a testi vagy lelki kínok meglátásától. Menj oda, segíts jó szívvel a szenvedőn, beszélj barátságosan, testvériesen a földön csúszó nyomorulttal; ne éreztesd vele, hogy te ki vagy, ne mutasd neki, hogy mi vagy, milyen a születésed, címed, rangod; adj annyit, amennyit jó szívvel adhatsz, amit nem bánsz meg később. Segíts a szűkölködő testvéreken minden feltűnés nélkül. Ne adj könyöradományt, hanem a szíved sugallatához és anyagi erődhöz mért segítséget, amiért nem vársz hálálkodást, sem magasztalást.
Keresd fel az Istenben bízó szegényeket, és segítségeddel légy a hitük megerősítője. Légy igazságos és elnéző, ha az Úr emberek fölé helyezett, ne büntess ok nélkül, ne vond meg senkitől a megérdemelt jutalmat vagy az őt megillető tiszteletet. Add meg mindenkinek a magáét, s amid ezen felül van, építs azon templomot az Úrnak a szívekben, ahonnan hálaimádságok szállnak fel Hozzá, és áldják az Ő nagy jóságát, amiért téged megteremtett.
Ha kimész a szabad természetbe és elmerengsz a gyönyörű csillagos égen vagy a virágok pompáján, a madarak énekén, a szellő lágy simogatásán, az örökké változó és mozgó életen: eszedbe jut az, aki mindezt teremtette és leborulsz, imádkozol. Lelki szemeid előtt megjelenik minden, ami volt, ami lesz, s minden egy nagy jelenné válik; lelked belemerül az érzelmek tiszta forrásába és úgy tetszik, mintha minden fűszál, minden virág, minden szín, illat és fény halk suttogásba fogna és mesélnének a nagy, a csodás természetről, amely őket a világra hozta, élteti és fejleszti.
Te megérted ezt, hisz te már az vagy, amivé minden lenni törekszik, öntudatos szellemlény, aki a teremtés koronája. A halk suttogás elnémul körülötted, a nagy csendben minden összeolvad és egy Istent dicsérő énekké, egy halk hozsannává válik, amit a te lelked küld föl a mindeneket teremtő Istenhez.
Építsétek az Úrnak templomát a szabad természetben és mindenhol, ahol élet van! Mert ott van Ő minden kis virágban, minden fűszálban. Minden Ő róla beszél, Őt hirdeti, magasztalja, csak meg kell érteni, csak fel kell fogni és a lelki fületekkel hallgatózni. Ha pedig megértitek Őt, az Ő akaratát cselekszitek, akkor felépül az Úrnak nagy temploma, amelyben örökkön örökké lakozik Ő. Amen.
A Névtelen Szellem közleményei I./1914 február 2.
Budapest, 1929
