"A nyugati felfogás szerint testünk atomokból és molekulákból felépülő sejtekből, vagyis pusztán anyagi, mégpedig önmagában valóságosnak felfogott anyagi részecskékből áll. A védikus felfogás szerint a test az ősanyagból kibomló elemekből, illetve az őserőből kiáradó elemi energiákból épül fel. S ahogy nincs anyag szellem nélkül, és nincs természet sem ember nélkül, úgy az önmagában valóságos anyagi részecskékből felépülő test és világ elképzelése a Védák szempontjából minden valóságot nélkülöz.

A jógában a test elsősorban tudathordozó, olyan dinamikusan változó és minden pillanatban átalakuló folyamat, ami azért jön létre, hogy a szellemet és a tudatot hordozza, fenntartsa, és mint egy burok , hüvely vagy réteg (kosa=test) a szellemet betakarja, beborítsa.
A legbensőbb tudat- és létcsírát ötszörös burok veszi körül, amelyek közül a legkülső a fizikai test, amit általában emberi testként ismerünk. A test kialakulása az elemek kibomlása folytán megy végbe, ezért minden élő organizmusban az elemek valamilyen aránya van jelen. Ettől az aránytól függ a test milyensége. A testi folyamatok és a tudati folyamatok teljes megfelelésben vannak. A tudatnak a Teremtőhöz való visszatérése során a durva test is egyre szubtilisabbá válik, egyre finomabb és elvontabb anyagú folyamat lesz a tudat hordozója. S bár a jóga gyakorlója sokáig a durva fizikai test energetikai folyamataival, az élettani folyamatok átlátásával és irányításának megtanulásával foglalkozik, ennek ellenére érdemes megnézni, hogy mit mond ezzel összefüggésben a Védanta, amely az öt testi burok egyre szubtilisabb állapotait különbözteti meg.

Ezek:
• Táplálék- mértékű test (annamajakosa).
Ez az általános emberi durva test (stúhla-sarira), a fizikai test, amelynek állapota a tápláléktól, s azon belül is az ízektől függ. Ebben a testiségben a szellemi erők teljes meghatározottságban vannak, és a csökkent tudatosság miatt a testi folyamatokat egyre fokozódva az elemi energiák egyensúlyának megbomlása határozza meg. Ebben a testben az energiák nem kívánatos (aniccsha) áramlása a jellemző, azaz önkéntelen és tudattalan erőáramlatok a meghatározók. Ez a test bizonyosan el fog pusztulni, ugyanakkor a helyes táplálkozás és életvitel segítségével egészséges állapotban lehet tartani. Ez a test meghaladható, ha a benne zajló élettani folyamatok tudatosan irányítottak, azaz, ha a testet felépítő és fenntartó elemi energiák (dósák) közötti viszonyra az egyensúly egyre finomabb szintű megvalósulása jellemző.

• Lélegzet-mértékű test (pránamajakosa)
Ez már nem a durva anyagi test, hanem a szubtilis test (szuksma-sarira) legdurvább formája. Ugyanakkor ez már tudatosan létrehozott test, azaz a tudat finomabb hordozója, amikor a test funkcióját - a szellem fenntartását - a légzés tudatosításával biztosítja a jógi. Az egyre finomabb testek során az erőáramlások is egyre rendezettebbek. Ebben a testben már nincs szükség fizikai táplálékra.

• Gondolat- mértékű test (manomajakosa)
Ez a tudatnak egy még finomabb hordozója, a szubtilis test gondolatokból álló formája. Ebben a testben a jóginak nincs szüksége sem fizikai táplálékra, sem légzésre, azaz ebben a testben képes a légzését felfüggesztve létezni.

• Tudat-mértékű test (vidzsnyánamajakosa)
Ez a szubtilis test legfinomabb formája. Ekkor a tudat számára nincs szükség semmilyen hordozóra, képes önmagát fenntartani mindenféle durva és finom hordozó nélkül. Magas szintű jógik ebben a testben képesek hosszú ideig tartózkodni az életfolyamatok legcsekélyebb jele nélkül.

• Gyönyör-mértékű test (anandamajakosa)
Ez a Teremtővel való egyesülés során létrejött „hordozó”, amelynél a lét, a tudat és a gyönyör hármassága egybeesik: Lét-tudat-gyönyör (szatcsitánanda), az uralt létezés gyönyöre, amelyre sem az nem jellemző, hogy a test durva, sem az nem, hogy szubtilis, hanem az, hogy egész létfolyam uralt.

A jóga gyakorlataival elérhetjük, hogy a tudat ne legyen hozzábilincselve a durva testhez, ne legyen meghatározott a közönséges test folyamatai által, és egyre bensőbb, és finomabb „burok” legyen a hordozója. ….

A testi burok védikus koncepcióját úgy érthetjük meg a legjobban, ha az embert egy olyan lénynek képzeljük el, amelynek központi magja körül, mint a hagymahéjak, egyre durvább burkok veszik körül. Legbelül, a szívünk mélyén székel a Teremtő, a teremtő fény, „a kicsiny arany emberke”, amely megvilágítja, és besugározza az összes külsőbb burkot, örök és változatlan abszolútumként „várja”, hogy az ember „átrágja” magát a burkokon, és azonosuljon vele.
Ezt a centrális magot egy világos és szubtilis burok zárja körül, melyet értelemnek vagy tudatosságnak nevezhetünk, s melyet gyönyör-mértékű testként említettünk, mert ez a legnagyobb boldogság és felszabadultság helye.

Ezt veszi körül az indítékokat és elraktározott „karma-csírákat” tartalmazó burok, melyet tudat-mértékű testnek nevezünk. Itt alakul ki a Teremtő Én lekorlátozódása folytán az Én-tudat, a teremtőnek önmagáról való tudása, amely egyre lekorlátozottabb szinten bontakozik ki a továbbiakban. Erre a tudatszintre eljutva képes a jógi minden korábbi tett-csírát „elégetni”, és megszabadulni a korábbi tettek következményeinek hatásaitól, valamint itt tudja végleg az „ego” képzetét felszámolva önmagát a kondicionálatlan individuum formájában megélni, minden testhez kapcsolódó köteléktől mentesen, mivel tudata „önmagában honol”, és nincs szüksége semmilyen külső vagy belső hordozóra.

A következő burok a fénytermészetű, de az értelemhez képest már „kifelé” áramló, és a külső jelenségek teremtésében elhaló folyamatokat jelző burok, amely a gondolkozás, a gondolatok, a képalkotás, a megismerés, az emlékezés halmazát tartalmazza, amely egyrészt megőriz minden érzékelést, másrészt egy képzeletbeli konstrukció által rendszerezi azokat. Ezt nevezzük gondolat-mértékű testnek, amely sokkal durvább az előzőknél, azonban lényegesen szubtilisabb a következőknél, és csak a befelé fordulás magasabb szintjén képes a jógi ebben a testben megmaradni.

A következő burok, amelyről már mindannyiunknak van valamilyen tapasztalata, az érzelmek, érzések, vágyak halmaza, a formai világ előképe, amely a „mintázatát” és differenciált elrendezését adja a jelenségeknek. Ez a burok határolja belülről az érzékszervi tapasztalást, itt dől el, hogy valami szép vagy csúnya, vonzó vagy taszító, kellemes vagy kellemetlen. Itt halmozódnak fel a külső jelenségekkel kölcsönhatásban álló pozitív és negatív érzetek és érzelmek, melyekről mindannyiunknak van tapasztalata, mert amikor haragszunk, félünk, irigykedünk, … és tudatában vagyunk ezeknek, akkor ezt a burkot látjuk, csak éppen nem biztos, hogy meg tudunk maradni benne, és/vagy változtatni tudunk érzéseinken. …

… a légzés segítségével el tudunk jutni egy olyan állapotba, amikor már keletkezésükkor felfedezzük az érzeteinket, és ezeket meg is tudjuk fogni. Az ilyen jógi a lélegzet-mértékű testben él, ez hordozza tudatát, miáltal számos olyan fizikai megkötöttségtől szabad, melyek oly sok szenvedést okoznak a tudatlan embereknek. …

A legdurvább burok, amely az érzékelés külső oldalát adja, a testi burok, a táplálék-mértékű test, … amely az átlagos emberi tudatot teljes mértékben meghatározza. Ha ennek törvényeit nem tartjuk be, vagy nem kontrollált érzéseink által összezavarjuk folyamatait, akkor a test megbetegszik."

Mireisz László: Jógama, Vizsom Kiadó, Budapest, 20-23. old.