Az ember testeiről szóló teozófiai tanítást Anni Besant-től, a teozófia egyik kiemelkedő tanítójától idézem. Viszonylag hosszan idézem őt, mert gyönyörűen leírja, hogy mi a követkeménye földi cselekedeteinknek, érzéseinknek és gondolatainknak nemcsak finom testeink fejlődésére, hanem következő inkarnációink feltételeire is. Sorai nagyon elgondolkodtatóak és tanulságosak.
A szöveg megértéséhez jó tudni, hogy közel száz éves, ezért kifejezései és példái e korból származnak.



"Emberen az élő, tudatos, gondolkodó Ént, az egyént értem; testeken a különféle burkokat, amelyekben az Én be van zárva, s amelyek mindegyike azt teszi lehetővé számára, hogy a világegyetem valamely meghatározott részében működjék.



Fizikai testen az ember két alsóbb princípiumát … kell értenünk, mindkettő a fizikai világban működik, fizikai anyagból áll, egy fizikai élet tartamára készült, a halál után együtt hull le az emberről és bomlik fel a fizikai világban, amikor tulajdonosuk átmegy az asztrális világba. … Ez az ember legkülső burka, legalsóbb rendű megnyilvánulása, legkorlátoltabb és legtökéletlenebb kifejeződése.

Anyaga szerint durva testet és éterikus testmást különböztethetünk meg. Az utóbbi, minden részecskéjében a látható test pompás mása, közvetítő közege minden villamos és éltető áramnak melytől a test tevékenysége függ. … „Éterikus”, mert éterből áll, „testmás”, mert a durvatest pontos mása, úgyszólván árnyéka. …

A fizikai anyagnak hét, egymástól megkülönböztethető halmazállapota van…Az alcsoportok a következők: szilárd, cseppfolyós, gáznemű és éterikus. Az éterikus négy egymástól annyira különböző halmazállapotból áll, mint amennyire a cseppfolyós különbözik a szilárdtól és a gázneműtől.
Az ember fizikai teste ilyen hétféle állapotban lévő anyagból áll. A durvatest: szilárd, cseppfolyós és gáznemű anyagból, az éterikus testmás pedig az éter négy alcsoportjából, amelyeket I., II., III. és IV. számú éterként ismerünk.

Amíg csak a testtel foglalkozunk, sosem érjük el (szellemi) célunk magaslatait, ha viszont nem törődünk a testtel, akkor teljesen lehetetlen megmásznunk azokat a magaslatokat. A testek, amelyekben az embernek élnie és dolgoznia kell, az ő eszközei, és a legelső dolog, amit meg kell szívlelnünk az, hogy a test van miérettünk, nem mi őérette... A test eszköz, amelyet ki kell finomítani, jobbá kell tenni, gyakorolni kell, olyanná alakítani, amelyek az ember legmagasabb céljainak a legalkalmasabb eszközeivé teszik a fizikai világban. Támogassunk és gyakoroljunk mindent, ami ezt a célt mozdítja elő; ami ezzel ellentétben van, kerüljük... Abban a pillanatban, amelyben a test a saját kezébe ragadja a gyeplőt, és irányítani akarja az embert, ahelyett, hogy ő követné az ember irányítását, felborul az élet célja, és mindenfajta haladás teljesen lehetetlenné válik.
Íme a pont, amelyből minden komoly törekvőnek ki kell indulnia.



Az átlagembernek mindegy, hogyan épül föl teste a neki nyújtott anyagból, csupán arra van gondja, hogy ízletesek és kellemesek legyenek ínyének, nem pedig arra, vajon alkalmasak-e arra, hogy belőlük tiszta és nemes lakhely épüljön az Én, az igazi, halhatatlan ember számára.... A sűrű test megtisztítása tehát abból áll majd, hogy tervszerűen kiválogatjuk azokat a részecskéket, amelyeket testünk fölépítésére alkalmasnak találunk. Táplálékul csupán az elérhető legtisztább anyagokat fogjuk választani, és elvetjük a tisztátlant és durvát.

(Ha az ember elhatározza, hogy megtisztítja a fizikai testét, akkor) Azonnal elkezdi kizárni táplálékából mindazt, ami testébe tisztátalan és szennyező részecskéket építene. Azonnal elvet minden alkoholt és alkohol tartalmú italt, mert az a mikrobák legtisztátlanabb fajtáit, a bomlás termékeit viszi a testbe; ezek nem csupán önmagukban véve ártalmasak, de magukhoz vonzanak – és ezért minden testhez, amelynek részét alkotják – a következő (asztrális) világ fizikailag láthatatlan lakói közül néhányat a legrosszabb fajtából.

Azok az iszákosak, akik elvesztették fizikai testüket, és ezért nem elégíthetik ki többé ital utáni sóvárgásukat, italmérések és azok látogatói körül ólálkodnak, igyekezve az ivók testeibe beférkőzni, hogy így átélhessék azok alsórendű élvezetét. Kifinomult hölgyek visszariadnának boraiktól, ha láthatnák a hozzájuk kapcsolódó, élvezetre törekvő, undorító teremtményeket és azt a szoros kapcsolatot, amelybe így a lények legvisszataszítóbb válfajával kerülnek. Rossz elemi lények is lebzselnek a közelben, iszákos elemi lényekbe burkolt gondolatok, a fizikai test pedig magához vonzza a környező légkörből a részeg és elvetemült testekből származó durva részecskéket, amelyek szintén beépülnek, durvítva és lealacsonyítva azt. Ha megnézzük az állandóan alkohollal foglalkozó embereket, akik szeszt, bort, sört és másfajta tisztátalan italt gyártanak vagy elosztanak, fizikailag is láthatjuk, mennyire durva és nyers lett testük. A serfőző ember, a korcsmáros – nem is szólva a társadalom minden rétegének mértéktelen ivóiról – teljes mértékben megmutatják azt, amit részlegesen és lassan tesz meg mindenki, aki e részecskék bármelyikét építi be testébe; minél többet épít be belőlük, annál durvábbá válik teste.

Ugyanígy áll a dolog az étrend többi részével, az emlősök, a madarak és a halak, a dögön élő állatok és a puhányok húsával. Hogyan legyenek az ilyen anyagból épülő testek nemesek, érzékenyek, finoman kiegyensúlyozottak és mégis tökéletesen egészségesek, finomak és erősek, mint az edzett acél, vagyis olyanok, amilyenre az embernek mindenfajta magasabb rendű munkánál szüksége van? Nézd meg a mészárost és a hentest, és ítéld meg, vajon testeik úgy festenek-e, mint a magasabb rendű gondolatok és fennkölt szellemi eszmék hordozásának legalkalmasabb eszközei? Pedig ők csupán tökéletes termékei az erőknek, amelyek az iparuk nyújtotta tisztátalan húsételekkel táplálkozó testekben mindenütt arányosan működnek.
Igaz, hogy bármennyi figyelmet is fordít az ember csupán fizikai testére, ettől még nem lesz spirituális az élete, de miért okozzon magának nehézségeket egy tisztátalan fizikai testtel?



Korunk fizikai tudománya szerint minden testi változást, legyen az izom-, sejt- vagy idegbeli, elektromos jelenségek kísérnek … Ahol elektromos jelenség fordul elő, ott éternek kell lennie, ezért az áram jelenléte bizonyítéka a mindent körülvevő és mindent átható éter jelenlétének. A fizikai anyag egy részecskéje sincs kapcsolatban bármely más részecskével, hanem mindegyik egy étermezőben rezeg. …

A négy éter alkotja az éterikus testmást, amely áthatja a fizikai test szilárd, cseppfolyós és gáznemű alkatrészeit, minden részecskét éterikus burokkal véve körül, s így hozza létre a sűrűbb test tökéletes mását. Színe lilásszürke, anyaga durva vagy finom, mint ahogy durva vagy finom a sűrű test anyaga is. …

Az éterikus testmás segítségével fut végig az életerő, a prána, a test idegein, és ezzel lehetővé teszi, hogy a kívülről jövő ingerek közvetítői legyenek. A gondolkodás, a mozgás és az érzés erői nem a fizikai vagy éterikus idegállományban fészkelnek, hanem a finom testekben működő Ego tevékenységei, és az idegsejtek körül végigfutó életlehelet teszi lehetővé, hogy a fizikai világban kifejeződhessenek; mert a prána az életlehelet, az Én aktív energiája. Az éterikus testmás rendeltetése, hogy ennek az energiának fizikai közvetítője legyen. Hasznos lesz megjegyezni, hogy az éterikus testmás különösen fogékony a szesz illó alkatrészeivel szemben.



Legelőször is tisztázzuk az „asztrális sík”, vagy „asztrális világ” szavakat. Az asztrális világ a világegyetem egy bizonyos része, amely körülveszi és áthatja a fizikait, de a rendes megfigyelés számára észrevehetetlen, mert az anyag egy más fajtájából áll. …Az asztrális anyag így úgyszólván a fizikainak az öntőformáját alkotja, a fizikai az asztrálisba lévén beágyazva. Az asztrális anyag a Dzsivának, a mindent éltető Egy Életnek a hordozója. A fizikaihoz hasonlóan az asztrális anyagnak is megvan a hét állapota. …

Az „asztrális” vagyis „csillagos” elnevezés nem a legszerencsésebb ugyan, de oly sok évszázadon át használták már a fizikain túli anyag megjelölésére, hogy nehéz volna kimozdítani helyéből. Az első megfigyelők valószínűleg azért választották, mert az asztrális anyag a fizikaihoz képest ragyogónak tűnik.

Az asztrális test nélkül nem volna kapcsolat a külvilág és az ember elméje között, a fizikai szerveket érő ingerek és az őket felfogó elme között. Az inger érzéssé alakul az asztrális testben, és eztán veszi észre az elme. …

Az asztrális test anyaga hét halmazállapotából van összetéve, és durvasága vagy finomsága attól függ, hogy durvább, vagy finomabb halmazállapotú anyag van-e benne túlsúlyban. Könnyű az embert egy jól formált asztrális testben elképzelni; úgy képzelhetjük el, hogy levetve fizikai testét, annak egy finomabb, fényesebb másában áll előttünk, önmagához hasonlóan. „Jól formált” asztrális testről beszélek, mert a fejletlen ember asztrális testében nagyon tökéletlen látványt nyújt. Körvonalai határozatlanok, anyaga nehézkes és rosszul elrendezett, és elvonva a testből, csupán formátlan, gomolygó felhő, amely nyilván alkalmatlan arra, hogy mint önálló eszköz működjék. Egy jól formált asztrális test olyan emberre vall, aki az intellektuális fejlettség, vagy szellemi növekvés elég magas fokát érte már el, így az asztrális test külseje megmutatja tulajdonosának haladottságát. Körvonalainak határozottságáról, alkotóanyagának fényességéről és szervezettségének tökéletességéről ítélhetjük meg, hogy az őt használó Ego a fejlődés milyen fokát érte el. …

Az asztrális test feljavítása egyrészt a fizikai test megtisztításával függ össze, másrészt az elme megtisztításával és kifejlesztésével. Az asztrális test különösen fogékony a gondolatok felől jövő benyomásokra, mert az asztrális anyag sokkal gyorsabban válaszol a gondolatvilágból jövő minden ösztönzésre, mint a fizikai. …



Tanulmányozzuk most ezt az asztrális testet az őt belülről és kívülről érő hatások alatt! Látjuk, hogy áthatja a fizikai testet, és mint egy asztrális felhő, túlárad rajta minden irányban. A színek az ember természetével változnak. A fizikai testen kívül eső résznek kámikus aura a neve, minthogy a kámához, vagyis a vágytesthez tartozik, amelyet általában az ember asztrális testének neveznek. Az asztrális test ugyanis az ember kámikus tudatának eszköze, minden állati szenvedély, és minden vágy székhelye, az érzékek központja, mint már említettük, amelyben minden érzés keletkezik. Állandóan változtatja színeit, amint a gondolati hatások alatt rezeg. Ha az ember kijön a sodrából, skarlátvörös villanások jelennek meg benne; ha szeretetet érez, rózsás pirosság rezdül át rajta.
Az alacsony és állati gondolatokkal eltelt ember asztrális teste durva, vaskos és sötét színű. Gyakran annyira sűrű, hogy a fizikai test körvonala csaknem elvész benne; míg a haladott emberé finom, világos, fényes és ragyogó színeivel valóban szép látvány. Az ilyen esetben a test tulajdonosa már leigázta az alacsonyabb szenvedélyeket, és az elme válogató tevékenysége kifinomította az asztrális anyagot. Ha nemesen gondolkodunk tehát, megtisztítjuk az asztrális testet, anélkül, hogy tudatosan törekedtünk volna rá.



Az aura különválasztása az embertől félrevezető, bár a megfigyelés szempontjából nagyon természetes. „Aura” a neve a testet körülvevő felhőnek. Valóban, az ember a különböző világokban különböző „leplekben” (testekben) él, és mindezek a leplek, vagy testek áthatják egymást. A legkisebbet és legalsóbbrendűt „testnek” hívjuk, és a testen túl kiterjedő többi lepelanyagának keverékét aurának nevezzük.

A kámikus aura tehát csupán a kámikus testnek a fizikain túl terjedő része. Ha oktalanul könnyelműek vagyunk fizikai testünket illetően, testünkbe a szilárd részecskék tisztátalan fajtáit építjük be, és ezzel magunkhoz vonzzuk a nekik megfelelő, mondhatnánk szilárd, asztrális anyag tisztátalan fajtáit. Ha viszont tisztább szilárd részecskéket építünk be sűrű testünkbe, a nekik megfelelő tisztább szilárd asztrális anyagot vonzzuk magunkhoz.

Amint fizikai testünk megtisztítását előmozdítjuk azzal, hogy tiszta étellel és itallal tápláljuk, kizárva étrendünkből mindenfajta szennyező táplálékot - állatok vérét, szeszt és más utálatos és lealacsonyító dolgot - nem csupán tudatunk fizikai hordozóját javítjuk, hanem tisztítani kezdjük az asztrális burkot is, és felépítéséhez finomabb és nemesebb anyagot használunk fel az asztrális világból. Ennek hatása nemcsak jelenlegi földi életünkre nézve fontos, hanem határozott következményekkel jár a halál utáni állapotra, az asztrális világbeli tartózkodásra, sőt még következő földi életünk testének mineműségére is…

De még ez sem minden: a táplálék legrosszabb fajtái az asztrális világ lényeinek rosszindulatú fajtáit (elementálokat és elemi lényeket) vonzzák az asztrális testhez… Ezek magasabb és alacsonyabb jellegű, ebben a világban élő, emberi gondolatok szülte lények. ..Az elementálok olyan emberek felé vonzódnak, akiknek asztrális teste természetüknek megfelelő anyagot tartalmaz, az elemi lények pedig azokat keresik, akik olyan bűnöket engednek meg maguknak, amelyeknek ők is rabjai voltak annakidején, fizikai testükben.
Ha egy asztrális látással rendelkező személy végigmegy London utcáin, az elementálok hordáit látja nyüzsögni a hentesüzletek körül, az elemi lények pedig különösen a sörözőkben és a szeszkimérésben gyülekeznek, hogy az undorító szeszgőzt élvezhessék, és ha lehetséges, magába az ivók testébe férkőzhessenek. Ezeket a lényeket azok vonzzák, akik ilyen anyagból építik asztrális testüket, és ez a környezet alkotja az ilyen emberek asztrális életének egy részét.

Természetes tehát, hogy az asztrális test lehetőségei a beléje épített anyag minőségétől függenek; amint a tisztítás folyamatával egyre jobban kifinomítjuk ezeket a testeket, nem rezdülnek vissza többé az alsóbbrendű ösztönzésekre, és felébred bennük a fogékonyság az asztrális világ magasabb rendű befolyásai iránt. Ilyen módon olyan eszközt készítünk, amely bár fogékony a külső befolyások iránt, de fokozatosan tompul az alacsonyabb rezgésekkel szemben, és mindinkább képes a magasabbakra válaszolni. …



Másrészt …a szellemiség felé igazán, sőt gyorsan haladó személyek a legtevékenyebben és leghasznosabban működhetnek az asztrális világban anélkül, hogy (az álomból való) visszatérésükkor végzett munkájuknak leghalványabb emlékét is átadnák az agynak, bár alsóbb tudatukban állandóan növekvő megvilágosodást és a szellemi igazság szélesebb körű megértését tapasztalják saját magukon. Amint mindig jobban és jobban megtanulunk másokért dolgozni, amint mindig hasznosabbak igyekszünk a világban lenni, …kikerülhetetlenül fejlesztjük az asztrális testet. ..



Az asztrális világ olyan világos, mint a fizikai, sőt, közelebb lévén az Egy Valósághoz, még annál is valóságosabb. Jelenségei éppoly hozzáférhetők a hozzáértő megfigyelő számára, mint a fizikai világ jelenségei. …
Ha elképzeljük azt, hogy mindenki működő asztrális képességekkel rendelkezik, akkor az emberek eleinte semmi változást nem vennének észre környezetükben. Az asztrális világ alsóbb síkjain felébredő „holtak” gyakran ilyen állapotban találják magukat, és azt hiszik, hogy még a fizikai világban élnek. …

Ha a halál után vizsgáljuk meg az asztrális testet, miután mind az éterikus testmást, mind a fizikai testet lerázta, megfigyelhetjük, hogy változáson megy keresztül. Míg a fizikai testtel volt kapcsolatban, különböző halmazállapotú anyagai össze voltak keverve egymással, a sűrűbb és ritkább fajták áthatották egymást; a halál után azonban átrendeződnek. A különböző halmazállapotú anyagok elkülönülnek egymástól, és úgyszólván sűrűségük sorrendjében válnak ki. Az asztrális test így réteges állapotba jut, vagy közös központú burkok sorozatává válik, amelyeknek legsűrűbbje kívülre kerül.

És itt ismét találkozunk az asztrális test megtisztításának fontosságával még a földi lét ideje alatt, mert azt látjuk, hogy az ember nem barangolhatja be halála után az egész világot úgy, ahogy akarja. Ennek a világnak megvan a hét halmazállapota, és az ember ahhoz van kötve, amelyhez külső burkának anyaga tartozik. E külső burok szétesésével eljut a következő halmazállapotú síkra, és így tovább, sorjában. Az alacsony, és állati hajlamú ember asztrális testében sok lesz a legsűrűbb és legdurvább asztrális anyag, ez pedig a kámaloka legalacsonyabb síkjához köti. Amíg ez a burok nagyrészt szét nem esik, az ember fogva marad az asztrális világ e részében, és végig kell szenvednie ennek a helynek a kellemetlenségeit.
Ha ez a legkülső burok eléggé szétesett ahhoz, hogy lehetővé tegye kiszabadulását, az ember az asztrális anyag következő halmazállapotába kerül, vagy talán jobban megfelel a valóságnak, ha azt mondjuk, hogy az asztrális világ következő halmazállapotának rezgéseivel veheti fel a kapcsolatot, azt hívén, hogy más tájékra jutott. Itt marad, amíg csak el nem nyűtte a hatodik halmazállapotú anyagából álló burkának az anyagát, és el nem juthat az ötödikbe. Tartózkodásának idejét minden halmazállapotban az illető anyag asztrális testébe épített mennyisége szabja meg. Minél nagyobb tehát a durvább anyagok mennyisége, annál hosszabbra nyúlik tartózkodása a kámaloka alsóbb színvonalain, és minél több ilyen anyagtól szabadulunk meg itt (a Földön), annál kevesebbet késlekedünk a halálon túl. Még, ha a durvább anyag nincs is teljesen kiküszöbölve – hiszen nehéz tudatunkat tartósan a durvább szenvedélyektől távoltartani – akkor bár az ember rövid időre fogva marad az alsóbb síkokon, de békés alvással tölti el idejét, és így nem érez semmit a környezet kellemetlenségeiből. Minthogy tudata már nem keres kifejeződést ilyenféle anyagok segítségével, nem kerül érintkezésbe az asztrális világ általuk alkotott tárgyaival. Az olyan ember kámalokai útja valóban gyors, aki annyira megtisztította asztrális testét, hogy minden halmazállapotnak csupán legtisztább és legfinomabb elemeit tartotta meg… akkor elképzelhetetlenül gyorsan halad át a kámalokán, és zavartalanul suhan át rajta magasabb világok felé szárnyalva.

Még egy hatása van az asztrális test fizikai és mentális úton történő megtisztításának, mégpedig, a legközelebbi testet öltésben használandó, annak idején felépülő asztrális testre való hatás. Ha az ember átmegy a kámalokából a devacsánba, nem vihet oda magával rossz gondolatformákat; asztrális anyag nem létezik a devacsáni szinten, és a devacsáni anyag nem válaszolhat a gonosz szenvedélyek és vágyak durva rezgéseire.
Ennélfogva amikor az ember végleg lerázza asztrális testének maradványait, nem vihet magával mást, mint a szunnyadó hajlamoknak azokat a csíráit, amelyek, ha tápot vagy levezetést találnak, vágyak és szenvedélyek formájában nyilvánulnak meg az asztrális világban. E csírákat azonban magával viszi, s ezek devacsáni élete alatt szunnyadó állapotban vannak. Ha újraszületéskor visszatér, magával hozza és kivetíti őket; …és így az ember küszöbönálló testetöltésekor asztrális testének alkotórészeivé válnak. Ily módon tehát, most elkövetkező születésünk asztrális testét is formáljuk - egy okkal több, hogy jelenlegi asztrális testünket a lehető legjobban megtisztítsuk, és jelenlegi tudásunkat jövendő haladásunk biztosítására felhasználjuk. …

A szabadság elnyerése akkor kezdődik, amikor az ember elhatározza, hogy alacsonyabb természetét a magasabb szolgálatába állítja, s hogy itt, a fizikai tudat világában, elkezdi építeni a magasabb rendű testeket.




Az a … tájék, amelyet a gondolat világának neveztem, magába foglalja azt, bár nem azonos vele, amit a teozófusok devacsán, vagy devaloka néven ismernek, az istenek országának, a boldog, vagy áldott országnak, ahogy egyesek fordítják. A devacsán világába semmi sem hatolhat, ami fájdalmat, vagy gondot okozhatna; ez egy különlegesen őrzött állapot, amelybe semmi rossz be nem hatolhat, ez az ember üdvösséggel teli pihenőhelye, amelyben békésen dolgozza fel fizikai életének gyümölcsét.

Míg a többi világhoz hasonlóan hét halmazállapotra tagolódik, megvan az a sajátossága, hogy ez a hét egy hármas, és egy négyes csoportba osztható. A három felső halmazállapotot végtelen finomságánál fogva szaknyelven arupának vagy testnélkülinek, a négy alsót pedig rupának, testtel bírónak nevezzük. Az ember tudata tehát két eszközben működik ebben a világban, és mindkettőre ráillik a mentális test elnevezés. Ezek közül az alacsonyabb, kisajátíthatja magának e név használatát, míg csak jobbat nem találunk számára, mert a magasabbat kauzális testnek nevezzük.

A tanulmányozók ismerik a felső és alsó manasz közti különbséget; a kauzális test a felső manasz, teste az Ego, vagyis az ember életről-életre megmaradó, állandó teste; a mentális test az alsó manasz, amely a halál után tovább él, és átmegy a devacsánba, de felbomlik, amint az élet a devacsán rupa (forma) szintjén véget ért.



A tudatnak ez az eszköze az elme világnak alsó négy síkjához tartozik. …Az asztrális és fizikai testen át is működik mindazokban a megnyilvánulásokban, amelyeket éber tudatunkban az elmének tulajdonítunk. A fejletlen ember földi életében nem tud a mentális test a tudat önálló eszközeként működni; ha az ilyen ember működteti mentális képességeit, azoknak asztrális és fizikai anyagba kell burkolózniuk. A mentális test az Ego, a Gondolkodó eszköze minden gondolkodást igénylő munkája számára, de élete kezdeti szakában kevéssé szervezett, kissé kezdetleges és tehetetlen, akár a fejletlen ember asztrális teste.


A mentális testet alkotó anyag rendkívül ritka és finom fajtájú. …Ez az anyag fentről számolva világegyetemünk ötödik, lentről számítva harmadik síkjához tartozik. Amint fejlődik az ember, úgy nő, nagyobbodik méretében és tevékenységében minden testet öltéssel a mentális test is… A fizikai test felépítése testetöltésről testetöltésre a nemnek és nemzetiségnek megfelelően változik, de méreteit illetően Atlantisz óta nagyjából egyforma maradt. Az asztrális testnél azt láttuk, hogy szervezettsége javul az ember haladásával. A mentális test azonban a szó szoros értelmében, méreteiben növekszik az ember haladásával.

Ami a működését illeti, az Én legközvetlenebb eszköze, amelyben az, mint értelem nyilvánul meg. … Az asztrális testtel ellentétben, nem válik formában és vonásokban az ember határozott megszemélyesítőjévé, … körvonalaiban ovális – tojásdad –, a fizikai és az asztrális testet természetesen áthatja, és amint fejlődik, sugárzó körrel veszi körül, mely – mint már mondtuk – mindig nagyobb és nagyobb lesz az értelmi fejlődés haladásával. Az asztrális látás számára láthatatlan, de világosan látható az elme világába tartozó magasabb látással.

(A mentális test) Gondolat által növekszik, gondolataink képezik azt az anyagot, amelyből ezt a testet építjük; mentális képességeink gyakorlatával, művészi hajlamaink, magasabb érzelmeink fejlesztésével építjük a szó szoros értelmében, mentális testünket napról-napra. Ha nem gyakoroljuk mentális képességeinket, ha a gondolat világában gyűjtők vagyunk csupán és nem teremtők, … ha egész életünkben csak más emberek gondolatai rajzanak elménkbe, akkor mentális testünk életről-életre sem tud növekedni; … életről-életre fejletlen egyének maradunk.

(Ha) Elkezdjük figyelni működését, észre fogjuk venni, hogy gondolkodásunk nagy része nem is a miénk, csupán más emberek gondolatainak befogadása. … Vizsgáljuk csak meg tudatunk tartamát, és lássuk, mennyi belőle a miénk, és mennyi csupán kívülről jött? Eszméljünk hirtelen magunkra olykor-olykor a nap folyamán, figyeljük meg, min gondolkodunk.

Ha ezt jó néhányszor megpróbáltuk, és így jóval öntudatosabbak lettünk, próbáljuk megfigyelni az elmében talált gondolatokat, és meglátni, miben különbözik állapotuk, mikor az elméből távoznak, attól az állapottól, amelyben oda megérkeztek – mit nyertek tőlünk azalatt, hogy velünk voltak. Bölcsen tesszük, ha a következő eljárási módot használjuk: először is kiválasztjuk azokat a gondolatokat, amelyeket egyáltalán megtartani szándékozunk elménkben; valahányszor egy jó gondolatot találunk elménkben, időzzünk vele, erősítsük, többet próbáljunk bele vinni, mint amennyi eleinte benne volt, végül, mint jótékony tényezőt, küldjük ki a gondolatok világába. Ha rossz gondolatot találunk elménkben, azt elképzelhető leggyorsabban vessük ki onnan. Nemsokára észre fogjuk venni, hogy, ha örömmel üdvözlünk elménkben minden jó és hasznos gondolatot és visszautasítjuk a rosszakat, a akkor mindig több és több jó gondolat áramlik kintről elménkbe, és mindig kevesebb és kevesebb rossz. …

A koncentráció gyakorlása is egy mód, amellyel a mentális test növekedését előmozdíthatjuk: egy pontra szögezzük elménket, és erősen ott tartjuk, nem engedve meg, hogy elkalandozzék. Kitartó és következetes gondolkodásra kellene szoktatnunk magunkat, visszatartva elménket attól, hogy minduntalan egyik dologról a másikra csapongjon, sem, hogy erőit egy csomó jelentéktelen gondolatra pazarolja. Jó gyakorlat egy szorosan összefüggő gondolatmenetet követni, ahol az egyik gondolatból természetesen fakad a következő. Ezzel fokozatosan kifejlesztjük elménk ama képességét, amelyek gondolkodásunkat logikussá, és így mindenekfölött ésszerűvé teszik. …

Ha eljön az az idő, amikor az ember véglegesen lerázza asztrális és fizikai testét, és a mentális világba megy át, magával fogja vinni mindezt az összegyűjtött anyagot; …és devacsáni életét felhasználja arra, hogy az egész elraktározott anyagot képességekké és erőkké dolgozza át.

A devacsáni időszak végén a mentális test átadja az állandó kauzális testnek az így kialakított jellemvonásokat, hogy azok átkerülhessenek a következő testetöltésbe. Az ember visszatérésekor ezek a képességek a mentális világ rupai, vagyis formával bíró alsíkjainak anyagába burkolóznak, a következő testet öltés sokkal jobban szervezett és fejlettebb mentális testét alkotva, és az asztrális és fizikai testen keresztül a gyermek „veleszületett képességeiként” nyilvánulnak meg. Következő testet öltésünk mentális teste attól a munkától függ, amelyet a mostani mentális testben végzünk; itt látjuk hát, milyen mérhetetlenül fontos az ember fejlődése szempontjából az, hogy most hogyan használja mentális testét.



Benne lakozik mindennek az oka, ami mint okozat nyilvánul meg az alsóbb világokban. Ez a test a „manasz teste”: az egyén, az igazi ember forma-oldala. A kauzális testbe szövődik bele mindaz, ami tartós, és benne vannak elraktározva minden tulajdonság csírái, hogy a következő testetöltésbe átkerülhessenek; így az alsóbb megnyilvánulások teljesen ennek a testnek a növekedésétől és fejlődésétől függnek. … Ez mindannak a befogadója, ami a törvénnyel egyezik, minden nemes, harmonikus, és ezért tartós tulajdonságnak, ez mutatja az ember növekedését, a fejlődésnek azt a fokát, amelyet elért. Minden nagy és nemes gondolat, minden tiszta és magasztos érzelem fölkerül hozzá, és alkotó részévé válik.



A most tárgyalt világ fölött van még egy magasabb, a Buddhi világa, amelyet néha a Turijja világának is neveznek. A tudat eszköze itt a szellemi test, az Anandamajakosha, vagyis az üdvösség teste, ezt érhetik el a jógik, és saját tudatukban érezhetik át az alapvető egységet.

Ez a beavatás kapuja, és az ember, először itt emelkedik föl ebbe a szellemi testbe, és tapasztalja benne a fizikai, az asztrális, sőt még a mentális világ minden különbsége mögött lévő egységet. Ha az ember szellemi testében ezek fölé emelkedik, megtudja, hogy különváltság csupán a három alacsonyabb világban van, hogy ő egy mindenki mással és, hogy öntudata elvesztése nélkül kitágulhat tudata, és felölelheti a többiek tudatát, igazán és valóban eggyé válhat velük. Itt van meg az az egység, amely után az ember állandóan sóvárog, az egység, amelyet igaznak érzett, és amelyet hiába keresett az alacsonyabb világokban; itt megtalálja azt, legmagasabb álmait túlhaladóan, és az egész emberiséget egynek érzi legbensőbb Énjével."

Annie Besant: Az ember és testei - Magyar Teozófia Társulat