A mai, európai ezoterikus nézetek már magukba illesztettek nagyon sok keleti fogalmat is, így az alábbiakban ezek segítségével - egy korábbi cikkemmel - igyekszem egy újabb szempontból megvilágítani a Kegyelem megnyilvánulásait.





A kegyelem a mi poláris gondolkodásunkban elválaszthatatlan a törvénytől, ugyanúgy, ahogy Keleten a megszabadulás a karmától. A két fogalomkör viszonyáról szeretnék néhány szót szólni:
A karma ősi, szanszkrit szó, amely a „kri” (cselekszik) szógyökből származik, és cselekedetet vagy tettet jelöl, amelynek mindig van hatása és következménye. A karma felfogása Keleten és Nyugaton meglehetősen különböző, hiszen pl. a jainizmus a karmát azon finomanyagi energiák összességének tekinti, amelyek az ember energiarendszerében gyűlnek össze, és fátyolként borulnak az önvaló tudatos érzékelésére, míg Nyugaton a karma elsősorban a cselekedetek hatását jelenti, amit gyakran azonosítanak a „Ki mint vet, úgy arat” népi bölcsességgel. A két megközelítés tehát jelentősen különbözik: Keleten a karma alapvető okának az önvalótól történt eltávolodást tekintik, ami csak akkor szűnik meg, ha az ember ismét visszatér hozzá, ami legtöbbször a megvilágosodás által érhető el. Ez tehát egy szellemileg felfelé törekvő, függőleges szemlélet.

Nyugaton a leegyszerűsített változat lényege, hogy visszakapjuk azt, amit másnak tettünk. Ez viszont egy vízszintes irányú megközelítés, amely elsősorban az érzelmek által vezérelt cselekedetekre és azok következményeire utal, figyelmen kívül hagyva a függőleges szemléletet. Ami közös mindkét felfogásban az az, hogy karma csak a polaritás, az ellentétek világában van, hiszen itt minden cselekedetnek megvan a maga ellentétpárja, s ez a kettő vonzza egymást, de úgy is mondhatjuk, hogy kiegyenlítődésre törekszenek. További közös pont az, hogy mindkét szemléletben jelen van az idő. Az egység világában viszont nincsen idő, nincsen karma, mivel nincsen kettészakítottság, hiszen az ellentétek itt egységben vannak.

A mi nyugati felfogásunk alapján kissé nehezebb az ősi keleti tanításokat megérteni, már csak azért is, mert gondolkodásmódunk és évezredes hagyományaink több ponton is eltérnek a távol-keletiektől. Éppen ezért a karmának egy olyan aspektusát szeretném megemlíteni, amely közelebb áll a mi szemléletünkhöz – miközben hangsúlyozom, hogy soha nem szabad szem elől téveszteni a keleti felfogás végső célját: a tiszta önvaló elérését sem.

Valószínűleg sokaknak feltűnt, hogy az utóbbi évtizedben egyre erőteljesebben figyelhető meg a lebomlás, a határok és korlátok eltűnése, a rend és a törvény felpuhulása az élet szinte minden területén. Feltételezésem szerint ez a folyamat akkor kezdett felerősödni, amikor a Neptunusz belépett a Bakba, és véghaladt rajta, azaz kb. 1985-1999-ig. A Neptunusz a Bakban oldja a hierarchiákat, a törvényeket, a rendet, a struktúrát, a kötelességtudatot, a felelősségtudatot, a határokat, a tekintélyelvet – hogy csak a legközismertebbeket említsük. Növeli viszont a felelőtlenséget, és eszményíti a jogokat. A Bak jegye, uralkodó bolygóján, a Szaturnuszon keresztül közvetlen kapcsolatban áll a karma nyugati felfogásával, hiszen e planétát az Idő és a Karma urának is nevezik. Ez utóbbi elnevezést nemcsak szigorúsága és kérlelhetetlensége miatt kapta, hanem azért is, mert egyértelműen megszabja énünk határait, amelyeket meg kell ismernünk és tapasztalnunk, hogy előre jussunk személyiségünk fejlődésében. Mint az Idő ura, megmutatja, hogy minden haladáshoz, fejlődéshez idő és érés kell, nem lehet kihagyni lépcsőfokokat, a sorsot kijátszani pedig lehetetlen. A személyiség határain csak az juthat túl, aki mindezt elfogadja, megéli, és létrehozza magában a szellemi esszenciákat.

A Bakon áthaladó Neptunusz pedig mindezt – úgy tűnik – elmosta, hiszen alapvető tulajdonságai közé tartozik a határok feloldása, a ködösítés, a bódulat, a megtévesztés. Mivel minden archetípusnak van diszharmonikus és harmonikus megnyilvánulása, így a Feloldódás és a Törvény archetípusa találkozásának diszharmonikus megnyilvánulása az, amit a hétköznapok szintjén láthatunk: a rend, a törvény, a struktúra és a felelősség feloldódása, elmosódása, sőt eltűnése. Ezzel párhuzamosan pedig a mértéktelenség, a felelőtlenség és a kábulat fokozódása. Mindez azt sugallja, hogy „Lám, lám, a cselekedeteknek (pl. bűnözés) nincs is komoly következményük, csak ijesztgettek bennünket ósdi babonákkal!” A felszín valóban ezt mutatja. Mivel azonban sokrétű világban élünk, mélyebbre tekintve felfedezhetjük e két archetípus találkozásának ajándékát is, amelyet a New Age már több, mint tíz éve hirdet, csak sajnos meglehetősen materialista formában. Ha a Bak, mint a Törvény képviselője, találkozik a Neptunusszal, ami a mi keresztény hitvilágunkban az Isteni Kegyelem szimbóluma (is), a kegyelem egyenesen a legkeményebb törvényekre hat, és enyhíti, bizonyos fokig oldja is őket.

Ezt a materializmusba belecsúszott lelkes New Age könyvek úgy propagálják, hogy „Nincsenek határok! Nincsenek korlátok! Mindent lehet, csak hívni kell az angyalokat!” és „Most minden karma feloldódik, és felemelkedünk a Plejádokra!” Amiben természetesen van némi igazság, de ennek felfedezéséhez csökkenteni kell a neptunuszi ködöt, és növelni a Bak letisztultságát. Mivel évek óta én is úgy gondolom, hogy jelentős segítséget kapunk a karma feloldásához, az elmúlt tíz év tapasztalatát e témában az alábbiakban foglalhatom össze:

A feloldó energiák, hatások valóban jelen vannak a mindennapjainkban, és szinte mindenre kiterjednek, aminek van kellemetlen és kellemes hatása is. Spirituális szinten számomra ez azt jelenti, hogy a Kegyelem most sokkal közelebb van hozzánk, mint valaha, így könnyebb kapcsolatba lépni vele, és a segítségét kérni. Akik hozzá fordulnak, behívják az életükbe, azok valóban csodákat élnek meg. A Kegyelem és a Törvény találkozása az emberi karmában úgy nyilvánul meg, hogy a Kegyelem felpuhítja a régi, megmerevedett, berögzült tudati mintákat (a karma alapjait), amit pontosan a feloldó energiák jelenléte miatt sokkal könnyebben és gyorsabban fel tudunk dolgozni, mint korábban. Ez egyben azt is jelenti, hogy a karmikus gócpontok, a nehéz élethelyzetek sorozatosan jönnek, szinte levegőt sem tudunk venni két feloldás között. A Kegyelemmel való „együttműködéshez” azonban nekünk, nyugati embereknek egy meglehetősen nehéz tanulnivalónk van: a ráhagyatkozás. Ez azt jelenti, hogy meg kell éreznünk sorsunk formáló erőit, és hagynunk kell, hogy vezessenek, még akkor is, ha racionális eszünkkel nem tudjuk, hogy mi és hogyan fog velünk történni. Ehhez pedig kénytelenek leszünk újra megtalálni magunkban a feltétlen bizalmat a tőlünk hatalmasabb spirituális erőkkel szemben, amit racionális énünk kifejlesztése közben valahol elhagytunk. Azaz a Neptunusz legmagasabb oktávjával, a Kegyelemmel való együttműködés egyben egy óriási tudati fejlődést is jelent, ami tulajdonképpen egy lemaradás behozása: Kultúránkban jelenleg az ember bal agyféltekéje (a racionalitás, a materializmus) túlfejlett, szemben az igen elhanyagolt jobb agyféltekével (álmok, látomások, finom érzékelések, láthatatlan világok). Úgy tűnik karmánk akkor oldódhat valójában, ha jobb agyféltekénk képességei felfejlődnek a bal agyfélteke már jól kiművelt képességeihez, amihez a Kegyelem ad lehetőséget és tanulási feladatot is. A karma feloldásának van még egy jelentős tényezője, amelyet szintén a Neptunusz legtisztább rezgései segítenek elő: az együttérzés kifejlesztése, amely emelkedett szinten jelenti a határok feloldását. Ha az együttérzés kifejlődik az emberben, akkor az önmagára beszűkült tudata kitágul, hiszen át fogja élni, hogy minden létező Egy, és amit másnak tesz, azt önmagának teszi.

Visszatérve a New Age tanításainak valóságmagjára, úgy gondolom, hogy szinteket átugrani nem lehet, azaz nem lehet máról holnapra könnyen és kacagva letenni minden nehézséget az életünkben, mondván, hogy „most elengedem”. A Szaturnusz, a Törvény erői nem tűntek el, csak a neptuni hatások miatt még ma is kevésbé láthatóak, elmosódottabbak, megfoghatatlanabbak – de vannak, és működnek.

A feloldó erők kellemes hatása az, hogy manapság sokkal könnyebben megvalósulnak céljaink, vágyaink, mint régebben. Ezt a médiumi üzenetek úgy fogalmazzák meg, hogy „az asztrális sík összeolvad a fizikaival”. Vannak erre utaló jelek, és az is biztos, hogy már kb. 6-8 éve sokan azt tapasztalják, hogy kívánságaik igen gyorsan teljesülnek. Ennek van egy humoros oldala is, hiszen többen panaszkodtak már arról, hogy hamar megkapták, amit kértek, és csak utólag jöttek rá, hogy „nem ilyen lovat akartak”. A pórul járt panaszkodók egytől egyig arra a következtetésre jutottak, hogy nagyon pontosan kell megfogalmazniuk kéréseiket, mert ha csak egyetlen pontot is kihagynak, biztos, hogy a félreértett változat valósul meg. Akik észreveszik ezt a lehetőséget, azok egy tanulási folyamaton mennek keresztül, hiszen addig, amíg pontosan azt kapják, amire szükségük van, tudatosítaniuk kell magukban igényeiket, körülményeiket, határaikat, és nem utolsó sorban szembesülniük kell azzal, hogy amit kértek, hogyan hat ki életük minden területére és környezetükre.

Ez utóbbit pedig nagyon fontosnak tartom a tudatosodásban, hiszen ez úton rá vannak kényszerítve, hogy olyat kérjenek, ami nemcsak az ő javukat szolgálja, hanem harmóniában van a környezettel is. Ha nem ilyet kérnek, nagyon hamar visszaüt rájuk. A karma szó szerinti jelentése, a cselekedetek következménye, tehát a szemünk előtt van: nem kell évszázadokat várnunk, amíg learatjuk tetteink gyümölcsét, hanem elég néhány év, vagy hónap is. Ennek pedig meglehetősen erős tanító hatása van, hiszen még ebben az életben, a saját bőrünkön tapasztaljuk meg cselekedeteink, gondolataink és vágyaink következményét – ha egy kicsit odafigyelünk.
Így a Karma Ura még erősebben jelen van az életünkben, mint gondolnák, de most a feloldás erőivel és a Kegyelem istennőjével karöltve mutatja az utat vissza, a tiszta önvalóhoz.

"Legyen áldásod rajtunk
a ragyogó fény áldott világossága.
Fény vegyen körül, és a fény belőlünk,
a lelkünkből sugározzon tovább.
Napfényes legyen körülöttünk az élet,
és melegítse fel a lelkünket is,
míg csak átragyog és bevilágít mindent."

Részlet egy óír imádságból