Kedves Vendégem!

A monoton, szürke hétköznapokban gyakran alábbhagy éberségünk, és figyelmünk, gondolataink olyan területekre terelődnek, amely nem vezet jóra. Erre sajnos a mai világban sok eszköz van már, ezért kell ébernek lennünk, hogy megtartsuk a helyes irányt.
Ebben szeretnék segíteni az alábbi írásommal.

Szeretettel:

A mai ezoterikus közfelfogás sokat tud már a gondolatok teremtő erejéről, ám ezt többnyire nem szellemi és lelki célokra használja, hanem anyagiakra. Pedig a gondolat igazi hatalma a szellemi síkon nyilvánul meg, ahol nem anyagot hoz létre, hanem szabadulást.
Hogyan történik mindez? Az elme működését és „teremtő képességét” kutató irányzatok már száz évvel ezelőtt felismerték, hogy amire gondolunk, az előbb-utóbb meg is valósulhat a földi életben. A taoista felfogás azt mondja: amire gondolunk, az növekszik. Ezek a szabályok a gondolat anyagi és energetikai megnyilvánulásaira vonatkoznak.
Szellemileg más is történik, aminek ezek már csak a következményei: amikor valamire vagy valakire gondolunk, kapcsolatba kerülünk vele. A gondolat egy finom szál formájában eljut a gondolat tárgyához, és összekapcsolódik vele. Ettől kezdve a gondolat és a tárgya kölcsönhatásba kerül egymással. Minél erősebb a gondolat, minél több akarat, érzelem, vágy, törekvés fűti, annál erősebb lesz ez a szál, annál tovább él. Ennek hiányában a szálacska hamar elhal, megsemmisül, hiszen nincs, ami táplálja.
Ha viszont a gondolat kibocsájtója erős vágyakkal, hittel, akarattal élteti hosszú időn keresztül a gondolatot, akkor az megerősödik, és egyre jobban összekapcsolja a tárgyával.
Ennek több megnyilvánulását is ismerjük az életből. A legközismertebb az, amit érzelmi köteléknek nevezünk. Két ember között, akik erős érzelmeket (szeretet, gyűlölet) táplálnak egymás iránt, nagyon sok ilyen szál létezik, s ezek valóban összekötik őket. Így érthető, hogy ha valaki gyűlölettel a szívében hal meg, akkor a túlvilágon ez az erős érzés azonnal a gyűlölt személyhez viszi és kapcsolja őt, akitől nem tud elszakadni, mert érzelmeivel és gondolataival kötést hozott létre kettőjük között.
A másik megnyilvánulás, amit „tudatos teremtés”-nek neveznek, anyagi síkon hozza létre az erősen óhajtott dolgot. Itt a gondolatot, érzést, képet kisugárzó ember nemcsak „teremt”, hanem e folyamat során hozzá is köti magát a kívánt dologhoz. Kötelék jön létre közte és „teremtménye” között, amit nem mindig egyszerű megszüntetni.
Tágabb értelemben a szellemi bukás során az ember egyre sűrűbb és sűrűbb dolgok után vágyódott, és gondolataival, vágyaival kötést hozott létre önmaga és a kívánt anyagi állapotok között. Ezzel párhuzamosan csökkent az ember szellemi szintje, így „elveszítettétek felettük az uralmat, ezek az anyagi erők, ezek az anyagi hatalmak magukhoz kötöznek titeket a ti vágyaitokkal, érzéseitekkel, törekvéseitekkel együtt”.*
Tehát egy idő és bizonyos intenzitás után az ember a saját lelkéből életet „lehel” vágyai tárgyába, amely vissza fog hatni rá, s megtörténhet, hogy uralkodni fog az emberen. Ez az anyaghoz kötöttség egyik alaptétele.
Ha az ember a gondolatot a fenti módon használja, akkor saját magát kötözheti meg. Van azonban egy másik, szellemi mód is, amivel kiszabadíthatja magát a már létrehozott kötöttségekből. Ezt a szellemi utak már régen ismerik, és használják is. A mai ember is ismeri, de nem tulajdonít neki jelentőséget, így nem használja (eléggé).
Ez a módszer logikus és egyszerű: ha a lefelé, az anyag és a sűrű vágyak felé irányított gondolatok és erős érzések az alsó világokhoz és a szenvedéshez kötnek, akkor a felfelé, a megszabadult, tiszta világok felé irányított gondolatok és érzések felfelé „kötnek” és eloldoznak az anyagtól.
Ez valóban így is van: ez az oka annak, hogy minden megszabadulási út alaptételei közé tartozik, hogy a tanítvány fokozatosan oldódjon el világtól, először vágyaival, érzéseivel és gondolataival. Ehelyett irányítsa elméjét és szívét arra, amit szellemileg el akar érni.
Amikor gondolatainkat, figyelmünket akár imában, akár meditációban Istenre vagy a tiszta tudatra irányítjuk, akkor a fent említett módon kapcsolatba kerülünk vele, és itt is finom szálacskák fognak létrejönni köztünk és Isten vagy a tiszta tudati állapot között. A felfelé kötés ezzel megkezdődött, s minél intenzívebben, sűrűbben, szívünkből fakadóan gyakoroljuk ezt, annál erősebb lesz ez a kapcsolat, ami szintén vissza fog hatni ránk. Nemcsak a szellemünkre, hanem a földi létünkre is: csökkennek a nehéz élethelyzetek, nyugodtabbak lesznek a napjaink, elkerülnek a kibírhatatlan emberek, és egyre többet éljük meg a belső békét.
Ettől azonban még többet is ad a felfelé kapcsolódás! Szellemi törvény, hogy amikor szellemileg fejlődünk, akkor a felsőbb rendű én erőket von ki az alsóbb énünkből (vagyis áttranszformálja az anyagot szellemmé), ezáltal az alsóbb késztetések, vágyak anélkül csökkennek, hogy bármit is tettünk volna ellenük.
„Minden gondolat, amivel rám gondolsz, finom szál. Finom, leheletvékony. És mégis ellensúly ezer és ezer kötélre, amivel a föld húz magához.”** - Mondja az angyal védencének – és ez így igaz. Minden magasabb rendű gondolat a tisztább világokhoz köt bennünket. Az égi segítők akkor tudnak bennünket vezetni, ha van elég ilyen szálacskánk, hiszen ők csak ehhez tudnak kapcsolódni, mivel más nincs bennük. Amikor a tiszta erőkkel ily módon összekapcsolódunk, onnan, tőlük tiszta energiák, szeretet, útmutatás jön, ami előre segít bennünket. Az ezeken a kötelékeken keresztül hozzánk érkező erők, energiák végig haladnak egész lényünkön és tisztítanak bennünket: gondolatainkat, érzéseinket, vágyainkat. Így csupán azzal, hogy gondolatainkat felfelé irányítjuk, tisztulunk, sűrű érzések, gondolatok, beidegződések oldódhatnak ki belőlünk anélkül, hogy tudatosan bármit is tettünk volna ennek érdekében.
Ezért fontos a gondolat uralása. A mai átlagember erre már sajnos nem képes, mert átadta az irányítást másnak, aki/ami állandóan lefoglalja és irányítja a gondolatait, vágyait, törekvéseit. Éppen ezért kell a szellemi embernek fokozottan ébernek lennie, folyamatosan figyelnie azt, hogy mi foglalja le a gondolatait és az érzéseit – s ezeket a megfelelő irányba terelni.
A gyakorlat egyszerű, a megvalósítása azonban komoly szellemi erőfeszítést igényel, aminek megvan, meglesz az eredménye. Hosszú, kitartó gyakorlás kell ahhoz, hogy megfelelő irányba tereljük a gondolatainkat, érzéseinket, de minden lépés előre visz bennünket egy békésebb, tisztább élet felé. Ez vezéreljen bennünket a hétköznapokban!


2025. február 20.

*Karma és kegyelem – A „Névtelen Szellem” kinyilatkozásai Eszter médium útján
**Mallász Gitta: Az angyal válaszol

Legújabb írásaimról itt tájékozódhat: